A FUNDOKLIA-VÖLGY MEGÓVÁSA
 
Tartalom:
 
1. Bevezetés, a Fundoklia-völgy bemutatása
 
2. A probléma
 
3. A megoldás
 
4. Értékelés, befejezés
 
Források:
 
Érdi Krónika (A Magyar Földrajzi Múzeum 2001-es honismereti CD, ill. könyvkiadványa)
 
Érdi Újság és Érdi Lap környezetvédelemmel foglalkozó cikkei
 
www.avarosveo.hu, az Érdi Környezetvédő Egyesület honlapja
 
Bevezetés
 
Érden élek, így számomra egyértelmű volt, hogy az esszémet a város területén elhelyezkedő egyik természetvédelmi terület, a Fundoklia-völgy megóvási stratégiájáról írom.
 
Mielőtt azonban a megóvásról beszélnék, szeretném bemutatni magát a völgyet, és hogy miért fontos a védelme, amellett, hogy méltán nevezhető Érd-Parkváros tájképileg legszebb részének.
 
A Fundoklia-völgy
 
Az Érd-sóskúti fennsík 170-220 méteres tengerszint feletti magasságot elérő területébe, körülbelül 15-35 m mélyen vágódott bele ez a karsztos aszóvölgy, amelyet a helybéliek csak Mély-árok néven elmegettek, mégis az elsőre különösen hangzó Fundoklia-völgy néven vált ismertté (Fundoklia elnevezés mogyróaljat jelent). Teljes hossza mintegy 2 km, de felső harmadát elválasztja az M7-es autópálya az alsó, meredek oldalú résztől, amely természeti értékei miatt 1999. tavaszán helyi védettséget kapott. Az autópályától északra eső részénél, a völgyfő közelében pedig 1962 végén véletlenül bukkant felszínre az érdi paleolitikus telep. Ez két, egymással összefüggő völgyteknőben kialakult vadásztelep (melynek ősrégészeti feltárása Gáboriné Csánk Vera és Kretzio Miklós érdeme).
 
A völgy területén előforduló, több mint 300 féle növényből 32 védett faj, 10-12 növénytársulásából 5 fokozott védelemre és 2 védelemre javasolt, ezek közül kettőnek különleges, helyi változata él ezen a környéken. Az állatvilág kevésbé kutatott, eddig nagyjából 20 védett gerinces, és még ennél is kevesebb védett gerinctelen faj jelenléte bizonyított, de valószínűleg ennek többszöröse él a völgyben, sőt, a környéke is bőven rejteget még érdekességeket. Például több védett gyíkfajnak és cickányfélének nyújt menedéket, de az erdei sikló is előfordul.
 
A szurdok környékének egyik legszebb és legfeltűnőbb virágdísze a száraz, meszes, köves, füves lejtőket kedvelő tavaszi hérics. A virág gyöktörzsében lévő adodinnek szívműködést szabályozó és nyugtatő hatása van, ezért gyógynövényként is számon tartják. Jellegzetes az árvalányhajjal borított fennsíkot díszítő pusztai meténg is, melynek hatóanyagából, a vicaminból vérnyomás-szabályozó gyógyszer is készül. Az itt előforduló növények egy részének tehát nem csak esztétikai értéke van, mint a pézsmahagymának, vagy a turbánliliomnak, amelyek szintén igen jellemzőek a völgyre, hanem a gyógyászatban is hasznosíthatók.
 
A Fundoklia-völgyben nincs állandó vízfolyás. Meredek lejtőit időszakos záporok mossák le, így több helyen „élő sebhelyek” tárják fel a völgy földtani felépítését.
 
Különlegeségét, amely miatt a védettséget is kiérdemli, fekvésének és kőzetanyagának köszönheti. Hazánk hegységei ugyanis többnyire középidei üledékekből állnak, vagy vulkáni eredetűek. Fiatal mészkő csak kevés helyen maradt a felszínen, mivel vagy lepusztultak az idősebb kőzetekről, vagy az utolsó 5 millió év vastag üledékrétegei fedték be. Ilyen fiatal mészkő a szarmata mészkő, amely főleg csigák és kagylók héjából cementálódott össze 10-15 millió éve, és ilyen mészkő a Tétényi-diósdi térség és az Érdi-sóskúti fennsík felszíni kőzete. E mészkő jellegzetessége, hogy könnyen aprózódik, porlik, ezáltal felszíne szinte állandóan mozog, így csak a laposabb területeken, vagy horpadásokban alakulhat ki rajta talaj, amely így is vékony, gyorsan kiszárad.
 
Számos kisebb üreg, természetes barlang, illetve ember-vájta kőfülke ad betekintés a fennsík földtani felépítésébe. A völgytől északra található agyagos-löszös magas partfalban gyurgyalagok találtak maguknak költőhelyet. Tíz éve sajnos ezek a madarak elhagyni kényszerültek a területet a cserjésedés és a lerakott hulladékok miatt.
 
A meredek szarmata mészkőlejtők kopárak, de a völgy alján összefüggő cserjés, fás növénytakaró talált menedéket.
 
1. Pusztafüves lejtősztyepp, foltokban sziklafüves lejtősztyepp, árvalányhajas mészkősziklagyep;
 
1b Fiatal erdősítés (tölgy, erdei fenyő, kőris)
 
2. Árvalányhajas és nyílt mészkősziklagyep, jellegzetes dolomitfajokkal;
 
3. Sziklafüves lejtősztyepp;
 
4. Pusztafüves lejtősztyepp, helyenként löszgyep és löszcserjés foltokkal;
 
5. Tölgyes bokorerdővé, töviskéssé alakult formája, és szegélynövényzete,
 
5b Északi kitettségben cserjésedő szálkaperjés-sudár rozsnokos irtásrét;
 
6. Gyertyános-tölgyes sarjerdő, gazdag kora tavaszi aspektussal;
 
Korábban valószínűleg ritkás, bokros tölgyerdő borította ezt a vidéket, napjainkban viszont többnyire pusztafüves lejtősztyeppet találhatunk itt. A fennsíkot szegélyező lejtők aljában még maradt valamennyi a korábbi lösztakaróból, ezért itt az igényesebb növényfajok képviselői is meg tudtak telepedni, megmaradt valamennyi, a korábban az egész területet borító növénytársulásokból is.
 
Sajnos a kártékony emberi beavatkozás több helyen illegális hulladéklerakóvá változtatta ezt a természetvédelemre érdemes szurdokvölgyet.
 
A probléma
 
A Fundoklia-völgyben az egyre nagyobb mértékű, illetve egyre gyakrabban előforduló illegális hulladéklerakás okoz gondot. Felmerül azonban a kérdés, hogy ha a probléma ilyen egyértelmű, akkor hogy lehet, hogy több mint 20 év alatt sem sikerült rá megoldást találni?
 
A völgy védett értékei ugyanis már a 80-as évek második felében a figyelem középpontjába kerültek, amikor szóba került, hogy egyre inkább a főváros hulladéklerakójává válik. Ettől kezdve a területet kezdetben kétévente, majd egyre gyakrabban járta át egy botanikához értő egyetemista, tanár, vagy biológus, így megtörtént a völgy természeti értékeinek feltérképezése. Így jöttek rá, hogy az itteni, hajdan nagy területű, szarmata-mészkő előfordulások még megmaradt utolsó foltját és élővilágát mindenféleképpen meg kell őriznünk az utókor számára, mert hazánkban máshol nem látható ilyen gazdagságban. Ezért a terület mintegy évtizedes huzavona után lett védett, kimagasló fajgazdagsága miatt, 1999 májusában.
 
Magáról a védetté nyilvánítási eljárásról nem sikerült információt szereznem, a védettséget kimondó 9/1999. (V.21.) számú önkormányzati rendelet olvasása után azonban megértettem, miért húzódhat el egy egyszerűnek tűnő probléma megoldása. A rendelet ugyanis igen nehezen értelmezhető és lényegében az 1996. évi LIII. Természetvédelmi törvény előírásaira bízza a terület sorsát. A rendeletet viszont nem követte sem a változtatási tilalom elrendelése, sem földhivatali bejegyzés, vagy a településrendezési terv átdolgozása.
 
Magát a rendeletet pedig annyira nem vette senki tudomásul, hogy nemhogy az ellenérdekeltek nem reagáltak rá (ez persze valamelyest szerencse), de sajnos a hivatal is kiadott építési engedélyeket a területre, a magasabb rendű jogszabály ellenére. (Itt eltekintenék a törvény szövegének idézetétől, de az könnyen hozzáférhető az Érdi Önkormányzat honlapján is, vagy a www.avarosvedo.hu -n.)
 
Az építési engedélyek persze jogellenesnek ítéltettek, de az önkormányzat, félve a kártérítést követelőktől, ahelyett, hogy az újonnan belterületbe vonandó önkormányzati földekből kárpótolta volna a közel félszáz tulajdonost, inkább a védettség felszámolásán, de legalábbis csökkentésén munkálkodott. Ez viszont ismét ellentétes a közérdekkel, az Alkotmánnyal és Büntető Törvénykönyvi esetnek is minősülhet a természeti értékek pusztítása miatt.
 
A helyzetet tovább bonyolítja a tény, hogy időközben - 2004-ben - a terület az Európai Unió Natura 2000 elnevezésű természet-megőrzési területévé vált, így az önkormányzatra nemzetközi bonyodalmak is várhatnak. Ráadásul szintén EU-s jogszabályoknak köszönhetően néhány, itt is előforduló védett növényfaj egyénileg is a BTk. hatálya alá tartozóvá vált 2001 környékén (tavaszi hérics, bíboros kosbor, vetővirág, ill. az azóta eltűnt hóvirág).
 
De az önkormányzat nem adta fel, megkereste a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságot a védett terület csökkentésével kapcsolatban, így helyszíni egyeztetés után két változat is született, ám mindegyik a védett terület nagyjából harmadának elvesztését jelentette. Az akkor még képlékeny Natura-2000-es kijelölést figyelmen kívül hagyva, a „barátságos természetvédelem” engedett az önkormányzatnak, így az új 161/2006 (VI.22.) ÖK. sz. határozattal elfogadott településszerkezeti terv már ezeket a beépíthetőségeket tartalmazza, viszont ekkor sem történtek meg a megfelelő jogi lépések, vagy legalábbis nem értesítettek róla mindenkit.
 
Ha már így alakult a helyzet, akkor legalább a megmaradt értékeket kellene megvédeni, minél hamarabb egy erős kerítéssel, vagy más műszaki zárral, a beépített részeket pedig a tájba illő bokorsor telepítésével lehetne eltakarni és a beépített részeken rekedt áttelepíthető védett értékeket át kellene helyezni a védett területre szakember segítségével és hatósági engedéllyel.
 
Ezzel szinte már megoldottnak látszott a Fundoklia sorsa. Ezek után érthetetlen, hogy minden felsorolt jogszabállyal ellentétesen hogyan, kinek az engedélyével lehetett kerítéssel szinte kettévágni a védett területet, ki engedte a cserjeirtást és a kőtörmelék lerakását. Ezekhez a munkákhoz három külön engedély szükséges, két különböző hatóságtól. Ráadásul a Natura-2000 életbelépése miatt most már Brüsszeltől is.
 
Ezen felül megjelentek a már említett kőtörmelék dombok, melyek lerakói alaposan gyanúsíthatók természetkárosítás bűncselekményének megvalósításával, ami miatt rendőrségi feljelentések is akadnak a természetbarát városlakók részéről, de valahogyan a tetteseket sohasem tudják tetten érni. A kőtörmelékek pedig azóta kiegészültek gumiabroncsokkal, építkezési- és kommunális hulladékkupacokkal is.
 
Összességében elmondható tehát, hogy a völgy védelmét célzó intézkedések egyáltalán nem voltak stratégiailag felépítve, megtervezve. A helyzetértékelésig még eljutottak az illetékesek, de már a prioritási sorrendet sem voltak képesek egyeztetni egymással az érdekelt felek. A célmonitoringig már el sem jutottak, de a végrehajtás eszközei sem feleltek meg a jogi szabályozásnak, a célok sem voltak egyértelműen megfogalmazva, kidolgozva. Így nem csoda, hogy idáig jutott a helyzet.
 
A megoldás
 
Ha elsőre úgy is tűnik, hogy az önkormányzatnak nem fontos, hogy a városnak legyen egy természetvédelmileg, turisztikailag, esetleg tanulmányi szempontból is fontos, rendben tartott területe, azért akad egy maroknyi érdi lakos,(az önkormányzat dolgozóit is beleértve) akik szívükön viselik a Fundoklia-völgy sorsát.
 
Közülük kiemelten említem meg az Érdi Környezetvédő Egyesületet, akik ésszerű, átgondolt, megtervezett, szervezett módon igyekeznek tenni valamit a völgyért és más természeti értékekért is, ezen kívül lobbiznak az önkormányzatnál és gyakran szerveznek energiatakarékossági, környezetvédelmi, környezettudatos életmódra ösztönző programokat hol komolyabb formában, hol pedig játékosan, a gyermekek számára is élvezhető módon. Sőt, filmeket is forgattak a város természeti értékeiről, melyeket igyekeznek eljuttatni az iskolákba, és kirándulásokat is szerveznek iskolásoknak a Fundoklia-völgybe.
 
De mielőtt bemutatnám az egyesület munkásságát, meg kell említenem azt a környezetvédelmi konferenciát, amelyet az Egyesület szervezett és amellyel elindult a Fundoklia-völgy és Érd egyéb környezetvédelmi értékeinek védelme, illetve megszületett az igény ilyen jellegű tevékenységekre. A konferenciát 2007-ben tartották csekély számú résztvevővel, ám annál több és magasabb színvonalú, gondolatébresztő előadással. Ezeken az eseményen fogalmaztak meg először konkrét teendőket, elérendő célokat a természetvédelmi területekre vonatkozóan.
 
A konferencián részt vettek: Segesdi János, Érd Megyei Jogú Város alpolgármestere, Kovács József környezetvédelmi referens, Természetvédelmi szakemberek: Halász Antal, dr. Szerényi Gábor és Kállayné Szerényi Júlia, a Százhalombattai Környezetvédő Egyesület elnöke, a Százhalombattai Faluvédő Egylet vezetője, a Nagycsaládosok Érdi Szervezete képviselője, a Horgász Egyesület tagjai, a Polgárőrség vezetője, érdi lakosok, a sajtó képviselői, a környezetvédő egyesület tagjai.
 
A konferencia előnye volt, hogy az önkormányzat az Érdi Környezetvédő Egyesülettel, civilekkel és szakemberekkel összefogva dolgozott ki koncepciót a völgy megmentése érdekében.
 
A Fundoklia-völggyel kapcsolatban meghatározott célok:
 
 Át kell vizsgálni a több évvel ezelőtt elkészített rendezési tervet, és aktualizálni kell.
 
 Ösztönözni kell a város vezetését a völgy védettségére vonatkozó helyi rendelet módosítására, annak betartatására, „Természetvédelmi terület” táblák kihelyezésére, a völgy tulajdoni viszonyainak rendezésére, és hogy folytassa a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal a területre vonatkozó egyeztetéseket.
 
 Sürgősen meg kell vizsgálni a lehetőségét, hogy a Fundoklia-völgyhöz vezető utakon az autós forgalmat lezárják!
 
 A város vezetésével, polgárőreivel közösen ki kell dolgozni egy figyelő, őrző módszert, amellyel felelősségre tudjuk vonni a szemetelőket, természetrongálókat és meg tudjuk akadályozni a további rongálásokat.
 
 A védett terület bekerítésének kezdeményezése.
 
Valamikor ekkor (2007 tavaszán) indulhatott meg komolyabban az Érdi Környezetvédő Egyesület munkája is, a völgy védelme érdekében. Ez már egy sokkal ésszerűbben, logikusabban felépített tevékenység, mint a korábbi próbálkozások voltak. Az egyesület saját stratégiai céljait 10 projektre osztva fogalmazza meg, és ezekre az alaptételekre építi fel mindig megújítva, aktualizálva az éves programját.
 
Kezdetben önkéntes segítőkkel Fundoklia-takarításokat szerveztek, amiből mára hagyomány lett, így minden évben 2-3 alkalommal hétvégenként összegyűlnek az érdiek és közös erővel megszabadítják a völgyet a hulladékoktól.
 
Legfontosabb elérendő céljaiknak tartják az alábbiakat:
 
 az Önkormányzat tisztázza a tulajdonviszonyokat
 
 jelölje ki a védett terület pontos határát
 
 többé ne adjon ki építési engedélyt a védett területre
 
 zárja le a völgybe vezető gépkocsiforgalmat (pl. betontuskókkal)
 
 helyezzenek ki tiltó táblákat
 
 létesüljön tanösvény
 
De az egyesület kezdte el a városi Környezetvédelmi Akcióprogram kidolgozását „az illegális szemétlerakók, és egyéb eldobott szemetek felszámolására Érd város területén” is. Ezt is hosszas kutatómunka és tervezés eredményeképpen alkották, lépésről lépésre leírva a már megtett lépéseket és újra és újra ellenőrizve tevékenységük esetleges hatásait, azaz a teljes stratégiai tervezési láncot végigkövetve dolgoznak.
 
Ebbe a sorba csatlakoztak lelkes egyetemisták is, mivel a Budapesti Corvinus Egyetem tájépítész szakos hallgatóinak kötelező tájrendező terepgyakorlaton kell részt venniük, s ezen gyakorlatok egyik helyszíne a mi Fundoklia-völgyünk. De ugyanerről az egyetemről járnak ide növényhatározó terepgyakorlatra a kertész szakos hallgatók is, sőt, az ELTE-ről is szoktak legalább kirándulásokat szervezni ide biológus és környezettan szakos hallgatóknak.
 
Ezeket a gyakorlatokat és kirándulásokat én mindenképpen pártolom, hiszen amellett, hogy ezek a természet- és környezetvédelem mellett elkötelezett diákok megcsodálhatják a völgyet, annak természeti értékeit és persze sok más ehhez hasonló területet az országban, segítenek a helyreállításukban is, miközben élvezhetik a hasznosan együtt töltött időt.
 
S, hogy mit tettek eddig? A völgy alját és az elhagyott gyurgyalagtelepet megtisztították a lerakott hulladéktól, segédkeztek egy tanösvény kialakításában, megtisztították a tanösvény útvonalát a lerakott hulladéktól és az idegen és haladást akadályozó növényzettől, jeleket festettek, amelyek mentén végig lehet sétálni az ösvényen, majd eligazító, magyarázó táblákat helyeztek el, melyekről meg lehet ismerni a Fundoklia-völgy élővilágát.
 
Mindezek a tevékenységek a Környezetvédő Egyesület sikeres munkáját is példázzák, hiszen ők érték el, hogy a város többmillió forintot fordít a már említett tanösvény elkészítésére, illetve a környezetvédelmi tárca pályázatán is nyertek közel hatmillió forintot a munkálatokra.
 
Közben a völggyel ellentétes irányban, felfelé elkezdődött a lépcső és a korlát készítése is, és figyelmeztető táblákat is kihelyeztek. Remélhetőleg az ott működő térfigyelő kamerák és az utak lezárását szolgáló sziklák most már tényleg meg fogják akadályozni az illegális hulladéklerakást. Ebben segítséget nyújt az is, hogy a polgárőrség és a rendőrség is többször járőrözik arra, és a Környezetvédő Egyesület is fokozottan figyeli a területet továbbra is.
 
A szemét elhordását pályázati forrásból az egyesület fedezte, a kőtömböket a sóskúti bánya ajánlotta fel, ezekkel lettek lezárva a völgybe vezető közutak, így gépkocsival már nem lehet a védett területre bejutni. Ezzel meg is szűnt a nagymértékű hulladéklerakás, de Szerényi Júlia botanikus úgy fogalmazott: „ma már csak annyi hulladék van a völgyben, amit a szél odasodor”. Emellett helyreállították a kihalt gyurgyalagtelepet, így várhatóan két-három éven belül visszatérhetnek a madarak.
 
Ejtenék pár szót a végül elkészült és a napokban (december elején) át is adható tanösvényről.
 
Két fő részből épül fel: bemutatja a jellegzetes vegetációkat, geológiai sajátosságokat, valamint bemutatja az egykori ősembertelepet is. Az ösvény a Dévai utcánál indul, ahol egy nagy információs táblát helyeztek el, ami bemutatja a völgy természeti kincseit, a tanösvény térképét, de feltüntették rajta Érd egyéb épített és természeti értékeit is. Emellett 12 kisebb táblát is kihelyeztek a tanösvény mentén, amelyek az adott állomások jellegzetességeit mutatják be. Az állomások helyei úgy lettek kiválasztva, hogy valamennyi élőhelytípust bemutassák, és a régészeti, geológiai értékekre is sor kerüljön. A tanösvény könnyen bővíthető lenne észak felé, de erre pénzhiány, illetve a terület rendezetlensége miatt egyelőre nincs lehetőség. A tárnoki természetvédők azonban már jelezték, hogy ők is szívesen kiépítenék a tanösvényt a településükhöz tartozó részen és a két ösvény csatlakozhatna egymáshoz.
 
A Fundoklia kitakarítása tehát széles társadalmi összefogás eredménye: cégek, egyesületek, magánszemélyek, iskolások, természetszerető emberek, az önkormányzat a Magyar Földrajzi Múzeum is segített munkával, pénzzel, anyaggal, szakértelemmel. Bartos Csilla, az Érdi Környezetvédő Egyesület elnöke elégedett az eredménnyel, amit két év munkájával elértek mind jogi, mind megvalósulási szinten, és reméli, hogy ez az állapot még sokáig fenn is marad, hogy a jövő nemzedékek is megismerhessék e különleges terület értékeit.
 
Értékelés
 
Az adatgyűjtésem kezdetén igen elszomorított az elém táruló kép a völgy helyzetével kapcsolatban. Ahogy egyre többet tudtam meg a védetté nyilvánítása körül folyó vitákról, kezdtem elveszteni a reményt, hogy pozitív eredményekről számolhatok be, úgy éreztem, hiába lakik Érden nagyjából 70 ezer ember, senki nem törődik a város értékeivel.
 
A későbbi kutatások során azonban megváltozott a véleményem, hiszen végül az önkormányzat sem csak akadályozó szereplőként tűnt fel a történetben, hanem ő is támogatást nyújtott és nyújt a tanösvény kiépítéséhez és a környezetvédők munkájához. Annak is örültem, hogy a Környezetvédő Egyesület is komolyan veszi kitűzött feladatát, keményen dolgoznak céljaik eléréséért és mindezt tudatosan, felkészülten teszik.
 
Az egyetemisták közreműködését szintén pártolom, csak azt nem értem, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatói miért nem csatlakoztak? Egyrészt a biomérnökök számára jó lehetőség lenne bizonyos védett növényfajok megismerésére, másrészt nekünk, környezetmérnök hallgatóknak sem ártott volna, ha az eddig megszerzett tudásunkat kipróbáljuk a gyakorlatban is, és testközelből láthattuk volna, hogy az illegális hulladéklerakás mekkora károkat okozhat. Természetesen ezt az ország bármely területére értem, nem csupán a Fundoklia-völgyre, de ide (főleg a tanösvény elkészültével) feltétlenül javasolni fogok legalább egy kirándulást csoporttársaimnak, ha már hivatalos szervezésű terepgyakorlatunk nincs.
 
Összességében sikeresnek értékelném a Fundoklia-völgy védelmére irányuló projektet, habár tudom, hogy lesz még teljesítendő feladat ezzel kapcsolatban, de legalább elindult valami Érden, ami azt mutatja, hogy az embereknek van igényük a környezetvédelemre, a természeti értékek megóvására, és ha kell, össze tudnak fogni egy közös cél elérése érdekében.