Faleveleket elszállítani?
 
1. A falevelek elégetéskor keletkező széndioxid nem növeli a légkör széndioxid tartalmát.
 
A növényi energiahordozók közismerten megújuló energiaforrások. Ez azt jelenti, hogy nem okoznak felmelegedést. Egyrészt azért nem, mert a megújuló energia körforgást végez, tehát nem melegíti a földet és a levegőt. Másrészt azért, mert a növényi eredetű széndioxid is körforgást végez. Ha ősszel az erdők minden lehullott falevelet elégetnénk, akkor is tavasztól őszig a fákon újra kinövő falevelek lényegében ugyanezen mennyiségű széndioxidot újra lekötik. Arról nem is beszélve, hogy az elszállított falevelekből rothadással, bomlással ugyanúgy felszabadul tavasztól őszig a széndioxid, csak lassabban. Az őszi kerti-falevél elégetésével egy csekély téli üvegházat állítunk elő, ez valamelyest még csökkenti is a fűtési igényeket; így ezzel csökken a fűtési (szén, olaj, földgáz) – nem körforgó, felszaporodó – széndioxid kibocsátása.
 
A szén, olaj és földgáz igen környezetszennyező, főleg kéntartalmuk miatt. Elégetésükkor kén-dioxid is keletkezik, amely a levegő páratartalmával és az esőkkel kénessavat alkot. Ez lecsapódik a tárgyakra, házakra, növényekre ill. savas esők formájában ugyanezekre. Ez okozza a vas és acél műtárgyak korrózióját és házak vakolatának mállását. (A földgáz kéntartalma következtében mállanak szét a földgázfűtésű kémények is, emiatt kell béléscső ezekbe.) Továbbá pusztítja, bete-gíti, gyengíti a földi élet szempontjából alapvető fontosságú növényeket. Mind a kéndioxid, mind a kénessavas pára és köd az emberi egészségre ártalmas és erősen allergén. Mint ismeretes a növények nem képesek kén felvételére. Ezért a növényi energiahordozók mindegyike kénmentes!
 
2. A falevél igen jó hőszigetelő, ezért a kártevő organizmusok (levéltetvek, hernyók bábjai, gombák stb)
 
áttelelnek rajtuk, alattuk. Elégetésükkel csökkentjük a permetezőszerigényt vagy a permetezések
 
számát. A permetezőszerek valóban mérgezik mind a levegőt, mind a talajt, de még a növényeket és olykor a termést is.
 
A települések környékén vadon élő növények, bokrok, fák és termesztett növények nagyfokú fer-
 
tőzöttségének egyik fő okozója a falevelek és füvek elégetésének tiltása!
 
3. A faleveleket elszállító járművek révén is nem körforgó (azaz felszaporodó) széndioxid kerül a leve-
 
gőbe, teljesen fölöslegesen és értelmetlenül, sőt számos járulékos kárt is okozva.
 
4. A felhasznált temérdek műanyagzsák tartósan környezetszennyező, hiszen a természet nem képes
 
megemészteni azokat. Továbbá, előállításukhoz energia kell, ami további fölösleges széndioxid-
 
kibocsátással jár. (S az egész fölösleges pénzkidobás is.)
 
5. A komposztálás és a rothasztás fertőző lehet, ha időben nem használjuk fel és évekig poshad. Ebből
 
ugyanúgy felszabadul a széndioxid, mint a természetben történő bomlásakor. A városi kis kertek-
 
ben csak kis részét lehet trágyázásra felhasználni. Mind városban, mind faluhelyen csak annyit
 
szabad komposztálni, amennyit ténylegesen teljes egészében fel is használnak. Szeméttelepeken
 
való tárolása szintén vizeket, talajt, levegőt szennyez és fertőz. (50 m magas szemétdombokat
 
(szeméthegyeket) csinálnak belőle!)
 
6. A falevelek elégetése nem szennyezi a levegőt.
 
A falevelek anyaga 85-95 %-ban cellulóz és víz. Tartalmazhat még gyantát, zsírokat, olajokat,
 
viaszt, csersavat. Elégésekor főleg szervetlen anyagok (széndioxid, víz) és csekély mértékben
 
egyszerűbb szerves anyagok keletkeznek. Ezzel szemben bomlással bonyolultabb szerves anya-
 
gok is. Ezek némelyike ártalmas is lehet. A különbséget orrunkkal is érzékeljük: fa és száraz fa-
 
levél égetésekor barátságos vagy semleges szagokat érzünk, bomláskor taszítót, sőt undorkeltőt.
 
A fehér, felhőszínű füst a levelek nedvességének vízgőz formájában való távozását jelzi. Ha feke-te vagy sötétszürke, akkor belekerült egy gumicsizma vagy műanyagzacskók is. Ekkor szólaljon fel (át!) a szomszéd. Nyáron pedig kifejezetten csak közterületen kellene tiltani a lenyírt száraz fű elégetését. (Kizárólag tűzveszély, erdőtűz veszélye miatt.) Kultúráltan, lehetőleg szélcsendes időben kell égetni. S jól kiszáradt faleveleket, hogy az égés kevés füsttel és magas hőfokon történjen. Száraz növényi részek szabadtéri égetésekor az égés tökéletes, azaz szinte csak széndi-oxid keletkezik, szénmonoxid nem vagy csak alig. De a nyilt térben az is azonnal felhigul olyan mértékben, hogy koncentrációja nem is mérhető. Magyarán, még az sem kaphat füstmérgezést, aki tartósan ott áll a tűz mellett. Mellesleg, ősidők óta tudjuk, hogy a növényi füst fertőtlenít és tartósít (ld pl füstölt húsok). Tehát, még „meg is esszük” a növényi eredetű füstöt.
 
7. Bármilyen elszállításnak (akár kukás, akár zsákos) csak akkor van értelme, ha a faleveleket energia-
 
giatermelés céljából elégetik. Különben csak károkat okozunk vele és fölösleges kibocsátást. Ez-
 
zel nem megújuló (és szennyező, mérgező) szén-, olaj-, gáz- és atomenergiát lehet megtakarítani.
 
Utószó:
 
Valószínűleg néhány környezetvédő túlbuzgalmának köszönhetjük a zsákolást. S annak, hogy talán nem elég járatosak a kémia nevezéktanában. Indoklásuk – hogy levélégetéskor ciánszármazékok kerülnek a levegőbe – hamis. Itt egy kémiai nevezéktani félreértésről lehet szó.
 
A növények szinezőanyagai sokaságában van egy csoport az úgynevezett antociánok vagy másképp cianinok. Ezekről az SH-Atlasz, Kémia, Springer-Verlag, 1995. 417. oldalán ezt olvashatjuk:
 
Nos, az antociánok vagy cianinok nem ártalmas anyagok, hanem nagyon egészséges és fontos antioxidánsok! Ezek főleg növényi levelekben (nem véletlenül esznek faleveleket a kecskék, szamarak, zsiráfok stb) és gyümölcsökben, virágokban, kisebb mértékben gyökerekben találhatók. Ezek erős antioxidáns tulajdonságuk révén védik a növényeket a napsugárzás káros hatásai ellen. (A káros UV sugarak által létrehozott szabadgyö-kök ellen védenek.) Ennek eredményeként a növények fiatal hajtásai pirosak vagy rozsdaszínűek, a lombhul-latók őszi levelei sárgásbarnák vagy rőt szinűek lesznek, valamint a széleslevelű örökzöldeknél a téli időszak alatt a levelek pirosas árnyalatúvá válnak. Az antioxidáns tulajdonságot elfogyasztás után is megtartják, többek között ezért is nagyon egészségesek a piros héjú vagy húsú gyümölcsök. Ezek kémiailag nem ciánszármazékok! Ugyanis nem tartalmaznak –CN gyököt. Tekintsük – szintén a kémia-atlaszból – a szerkezeti képleteiket:
 
Látható, hogy nem tartalmaznak cianidot (–CN), de még nitrogén sincs bennük!
 
A félreértésben közrejátszhatott az is, hogy valóban vannak cianidot tartalmazó növények. Ilyenek a keserű mandula magja, az őszibarack magja, a cseresznye magja, szilva magja s még néhány. Egészen pontosan nem cianid van bennük, hanem egy amigdalin nevű glikozida, amelyből ha olajtartalma távozik (vagy kivonjuk), majd vizzel érintkezik (vagy érintkeztetjük), akkor hidrolizissel hidrogéncianidra (HCN, ciánsav), benzaldehid-re és szölőcukorra bomlik. (Ld pl Révai Lexikon: Hidrogéncianid szócikk) Ez a két folyamat természetesen az emésztőrendszerben is végbemegy, ezért nem szabad megenni őket. (Szerencsére olyan borzalmasan keserűek, hogy nem is tudjuk megenni. Vmennyi amigdalin az édes mandulában is van, ezért a sok marcipán kerülendő.)
 
De még ezen a magokat is nyugodtan eltüzelhetjük a falevelekkel együtt – ha még maradt nyárról – ugyanis a ciánsav gyúlékony, s széndioxiddá, vízzé és nitrogénné ég el. De a magok égetésekor nem is keletkezhet az amigdalinból ciánsav, hiszen mire kiég az olajtartalma, addigra csekély viztartalma is elgőzölög. Azaz, nincs mi hidrolizálja az amigdalint. Sőt, az olajtartalma elégésével maga az amigdalin is elég. Tehát, nem is marad mit hid-rolizálni.
 
Összegezve: A falevelek elszállításával növeljük a káros és mérgező anyagok kibocsátását, tartósan (maradandóan) fokozzuk az üvegházhatást, növeljük a növények fertőzöttségét, továbbá a lerakatok révén új, per-manens szennyezésforrásokat hozunk létre. Mindezeket egy bevált és csak időszakos, rövid ideig tartó tisztító, fertőtlenítő és megsemmisítő eljárás ellen. S amely az ember közvetlen környezetében – növény és kártevői között kibillent egyensúlyt is képes némileg helyrehozni. Ráadásul az elégetett falevelek csak töredékét képezik a termé-szetben lehulló összes falevélnek. A „nyereség” csak látszólagos és igen szubjektív, s túl nagy árat fizetünk érte.

1. A falevelek elégetéskor keletkező széndioxid nem növeli a légkör széndioxid tartalmát.
 
A növényi energiahordozók közismerten megújuló energiaforrások. Ez azt jelenti, hogy nem okoznak felmelegedést. Egyrészt azért nem, mert a megújuló energia körforgást végez, tehát nem melegíti a földet és a levegőt. Másrészt azért, mert a növényi eredetű széndioxid is körforgást végez. Ha ősszel az erdők minden lehullott falevelet elégetnénk, akkor is tavasztól őszig a fákon újra kinövő falevelek lényegében ugyanezen mennyiségű széndioxidot újra lekötik. Arról nem is beszélve, hogy az elszállított falevelekből rothadással, bomlással ugyanúgy felszabadul tavasztól őszig a széndioxid, csak lassabban. Az őszi kerti-falevél elégetésével egy csekély téli üvegházat állítunk elő, ez valamelyest még csökkenti is a fűtési igényeket; így ezzel csökken a fűtési (szén, olaj, földgáz) – nem körforgó, felszaporodó – széndioxid kibocsátása.
 
A szén, olaj és földgáz igen környezetszennyező, főleg kéntartalmuk miatt. Elégetésükkor kén-dioxid is keletkezik, amely a levegő páratartalmával és az esőkkel kénessavat alkot. Ez lecsapódik a tárgyakra, házakra, növényekre ill. savas esők formájában ugyanezekre. Ez okozza a vas és acél műtárgyak korrózióját és házak vakolatának mállását. (A földgáz kéntartalma következtében mállanak szét a földgázfűtésű kémények is, emiatt kell béléscső ezekbe.) Továbbá pusztítja, bete-gíti, gyengíti a földi élet szempontjából alapvető fontosságú növényeket. Mind a kéndioxid, mind a kénessavas pára és köd az emberi egészségre ártalmas és erősen allergén. Mint ismeretes a növények nem képesek kén felvételére. Ezért a növényi energiahordozók mindegyike kénmentes!
 
2. A falevél igen jó hőszigetelő, ezért a kártevő organizmusok (levéltetvek, hernyók bábjai, gombák stb)
 
áttelelnek rajtuk, alattuk. Elégetésükkel csökkentjük a permetezőszerigényt vagy a permetezések
 
számát. A permetezőszerek valóban mérgezik mind a levegőt, mind a talajt, de még a növényeket és olykor a termést is.
 
A települések környékén vadon élő növények, bokrok, fák és termesztett növények nagyfokú fer-
 
tőzöttségének egyik fő okozója a falevelek és füvek elégetésének tiltása!
 
3. A faleveleket elszállító járművek révén is nem körforgó (azaz felszaporodó) széndioxid kerül a leve-
 
gőbe, teljesen fölöslegesen és értelmetlenül, sőt számos járulékos kárt is okozva.
 
4. A felhasznált temérdek műanyagzsák tartósan környezetszennyező, hiszen a természet nem képes
 
megemészteni azokat. Továbbá, előállításukhoz energia kell, ami további fölösleges széndioxid-
 
kibocsátással jár. (S az egész fölösleges pénzkidobás is.)
 
5. A komposztálás és a rothasztás fertőző lehet, ha időben nem használjuk fel és évekig poshad. Ebből
 
ugyanúgy felszabadul a széndioxid, mint a természetben történő bomlásakor. A városi kis kertek-
 
ben csak kis részét lehet trágyázásra felhasználni. Mind városban, mind faluhelyen csak annyit
 
szabad komposztálni, amennyit ténylegesen teljes egészében fel is használnak. Szeméttelepeken
 
való tárolása szintén vizeket, talajt, levegőt szennyez és fertőz. (50 m magas szemétdombokat
 
(szeméthegyeket) csinálnak belőle!)
 
6. A falevelek elégetése nem szennyezi a levegőt.
 
A falevelek anyaga 85-95 %-ban cellulóz és víz. Tartalmazhat még gyantát, zsírokat, olajokat,
 
viaszt, csersavat. Elégésekor főleg szervetlen anyagok (széndioxid, víz) és csekély mértékben
 
egyszerűbb szerves anyagok keletkeznek. Ezzel szemben bomlással bonyolultabb szerves anya-
 
gok is. Ezek némelyike ártalmas is lehet. A különbséget orrunkkal is érzékeljük: fa és száraz fa-
 
levél égetésekor barátságos vagy semleges szagokat érzünk, bomláskor taszítót, sőt undorkeltőt.
 
A fehér, felhőszínű füst a levelek nedvességének vízgőz formájában való távozását jelzi. Ha feke-te vagy sötétszürke, akkor belekerült egy gumicsizma vagy műanyagzacskók is. Ekkor szólaljon fel (át!) a szomszéd. Nyáron pedig kifejezetten csak közterületen kellene tiltani a lenyírt száraz fű elégetését. (Kizárólag tűzveszély, erdőtűz veszélye miatt.) Kultúráltan, lehetőleg szélcsendes időben kell égetni. S jól kiszáradt faleveleket, hogy az égés kevés füsttel és magas hőfokon történjen. Száraz növényi részek szabadtéri égetésekor az égés tökéletes, azaz szinte csak széndi-oxid keletkezik, szénmonoxid nem vagy csak alig. De a nyilt térben az is azonnal felhigul olyan mértékben, hogy koncentrációja nem is mérhető. Magyarán, még az sem kaphat füstmérgezést, aki tartósan ott áll a tűz mellett. Mellesleg, ősidők óta tudjuk, hogy a növényi füst fertőtlenít és tartósít (ld pl füstölt húsok). Tehát, még „meg is esszük” a növényi eredetű füstöt.
 
7. Bármilyen elszállításnak (akár kukás, akár zsákos) csak akkor van értelme, ha a faleveleket energia-
 
giatermelés céljából elégetik. Különben csak károkat okozunk vele és fölösleges kibocsátást. Ez-
 
zel nem megújuló (és szennyező, mérgező) szén-, olaj-, gáz- és atomenergiát lehet megtakarítani.
 
Utószó:
 
Valószínűleg néhány környezetvédő túlbuzgalmának köszönhetjük a zsákolást. S annak, hogy talán nem elég járatosak a kémia nevezéktanában. Indoklásuk – hogy levélégetéskor ciánszármazékok kerülnek a levegőbe – hamis. Itt egy kémiai nevezéktani félreértésről lehet szó.
 
A növények szinezőanyagai sokaságában van egy csoport az úgynevezett antociánok vagy másképp cianinok. Ezekről az SH-Atlasz, Kémia, Springer-Verlag, 1995. 417. oldalán ezt olvashatjuk:
 
Nos, az antociánok vagy cianinok nem ártalmas anyagok, hanem nagyon egészséges és fontos antioxidánsok! Ezek főleg növényi levelekben (nem véletlenül esznek faleveleket a kecskék, szamarak, zsiráfok stb) és gyümölcsökben, virágokban, kisebb mértékben gyökerekben találhatók. Ezek erős antioxidáns tulajdonságuk révén védik a növényeket a napsugárzás káros hatásai ellen. (A káros UV sugarak által létrehozott szabadgyö-kök ellen védenek.) Ennek eredményeként a növények fiatal hajtásai pirosak vagy rozsdaszínűek, a lombhul-latók őszi levelei sárgásbarnák vagy rőt szinűek lesznek, valamint a széleslevelű örökzöldeknél a téli időszak alatt a levelek pirosas árnyalatúvá válnak. Az antioxidáns tulajdonságot elfogyasztás után is megtartják, többek között ezért is nagyon egészségesek a piros héjú vagy húsú gyümölcsök. Ezek kémiailag nem ciánszármazékok! Ugyanis nem tartalmaznak –CN gyököt. Tekintsük – szintén a kémia-atlaszból – a szerkezeti képleteiket:
 
Látható, hogy nem tartalmaznak cianidot (–CN), de még nitrogén sincs bennük!
 
A félreértésben közrejátszhatott az is, hogy valóban vannak cianidot tartalmazó növények. Ilyenek a keserű mandula magja, az őszibarack magja, a cseresznye magja, szilva magja s még néhány. Egészen pontosan nem cianid van bennük, hanem egy amigdalin nevű glikozida, amelyből ha olajtartalma távozik (vagy kivonjuk), majd vizzel érintkezik (vagy érintkeztetjük), akkor hidrolizissel hidrogéncianidra (HCN, ciánsav), benzaldehid-re és szölőcukorra bomlik. (Ld pl Révai Lexikon: Hidrogéncianid szócikk) Ez a két folyamat természetesen az emésztőrendszerben is végbemegy, ezért nem szabad megenni őket. (Szerencsére olyan borzalmasan keserűek, hogy nem is tudjuk megenni. Vmennyi amigdalin az édes mandulában is van, ezért a sok marcipán kerülendő.)
 
De még ezen a magokat is nyugodtan eltüzelhetjük a falevelekkel együtt – ha még maradt nyárról – ugyanis a ciánsav gyúlékony, s széndioxiddá, vízzé és nitrogénné ég el. De a magok égetésekor nem is keletkezhet az amigdalinból ciánsav, hiszen mire kiég az olajtartalma, addigra csekély viztartalma is elgőzölög. Azaz, nincs mi hidrolizálja az amigdalint. Sőt, az olajtartalma elégésével maga az amigdalin is elég. Tehát, nem is marad mit hid-rolizálni.
 
Összegezve: A falevelek elszállításával növeljük a káros és mérgező anyagok kibocsátását, tartósan (maradandóan) fokozzuk az üvegházhatást, növeljük a növények fertőzöttségét, továbbá a lerakatok révén új, per-manens szennyezésforrásokat hozunk létre. Mindezeket egy bevált és csak időszakos, rövid ideig tartó tisztító, fertőtlenítő és megsemmisítő eljárás ellen. S amely az ember közvetlen környezetében – növény és kártevői között kibillent egyensúlyt is képes némileg helyrehozni. Ráadásul az elégetett falevelek csak töredékét képezik a termé-szetben lehulló összes falevélnek. A „nyereség” csak látszólagos és igen szubjektív, s túl nagy árat fizetünk érte.
 
dr. Arató István
 
okl. gépészmérnök, vegyésztechnológus szakmérnök
 
okl. alk. matematikus